A kansasi Newtont 1871-ben elérte a vasút, az eladásra szánt texasi marhacsordákat már nem kellett a távoli Abeline-be hajtani. A csordákat texasi cowboyok kísérték, akik a hosszú terelés után fékevesztetten viselkedtek és szívesen tűztek össze a helyiekkel.
1871. augusztus 11-én népszavazást tartottak a várost érintő egyik kérdésben. A városvezetés zavargásokra számított, ezért felbéreltek néhány békecsinálót, akik azonban inkább csak bajt kevertek. Egyikük a termetes Mike McCluskie volt, aki éjjeliőrként dolgozott, továbbá egy texasi cowboy, Billy Bailey, aki egy ideig Newtonban szándékozott maradni, hogy szerencsejátékosként keresse meg a viszkire valót.
A newtoni pályaudvar az 1870-es években
A választás estéjén, ahelyett, hogy elfoglalták volna a posztjukat, a két férfi kocsmába ment. Egy Riley nevű fiatalember követte őket, aki bálványozta és szinte kutyaként szolgálta McCluskie-t. A város közössége szerint nem sok volt már hátra az életéből, annyira tönkretette az ivás.
A két férfi kártyázni kezdett, de vita tört ki közöttük, és kimentek az utcára, hogy elrendezzék a dolgot. A történészek közül ugyan néhányan tagadják, hogy utcai pisztolypárbajok voltak a vadnyugaton, de ebben az esetben kétséget kizárólag így történt. Előrántották a revolvereiket, egymásra lőttek, aztán McCluskie elsétált a helyszínről, Bailey pedig a porban maradt.
A városrészben gyorsan elterjedt, hogy mi történt és a hír eljutott Bailey egy cimborájához, a cowboy Hugh Andersonhoz, aki megfogadta, hogy bosszút áll.
McCluskie tudta, hogy jobb, ha egy időre eltűnik Newtonból, de a párbaj után néhány nappal mégis visszatért. Egy táncterembe ment, hogy igyon egyet és ropja a táncot az egyik helyi kocsmatündérrel. Az egyik sarokban ült hűséges kísérője, Riley is.
Valaki persze rögtön elszaladt, hogy értesítse Andersont McCluskie visszatéréséről. Kivágódott a teremajtó, és néhány texasi barátja társaságában berontott Anderson. Két pisztolyát azonnal előrántotta és tüzet nyitott. A levegőt betöltötte a fegyverek füstje. Egy golyó átütötte McCluskie nyakát, aki azonnal a padlóra zuhant. Súlyos sérülése dacára sikerült előhúznia revolverét és visszalőtt. A combján találta el a cowboyt, aki szintén elesett. Anderson barátai is lövöldözni kezdtek és még kétszer eltalálták McCluskie-t, aki ekkor már mozdulatlan maradt a fűrészporral borított padlón.
A fegyverek elhallgattak, dermedt csend következett. De csak egy pillanatig. Mert Riley, aki látta, hogy bálványa a földre zuhan, a támadók mögött becsapta az ajtót és pisztolyt rántott. Senki azelőtt nem látott fegyvert a kezében, senki nem tételezte föl, hogy egyáltalában el tud sütni egy fegyvert. Egy piás, vánnyadt fiatalember volt, akit fölemésztett a szesz. De ezen az éjszakán olyan hatékonynak bizonyult, ami még a határvidéken is ritkaságszámba ment. Egyik lövése a másik után terítette le a texasiakat. Néhányan ugyan visszalőttek, de az eltévedt golyók csak a többi vendéget találták el.
Az első lövést leadó Hugh Anderson volt a legszerencsésebb. Mivel a földre került, a golyók a feje fölött süvítettek el, de a barátai közül hatan meghaltak. McCluskie-val és az ártatlan szemlélőkkel együtt kilenc vagy tíz volt a halottak száma. Rileyt nem találták el. Mire a füst eloszlott, eltűnt a teremből. További sorsa ismeretlen, a vadnyugat egyik legkülönösebb pisztolyhőse mindörökre eltűnt.
Texasi cowboyok
Az események azonban folytatódtak. A tanúk Hugh Andersont nevezték meg, mint a lövöldözés okozóját, ezért emberölésért letartóztatták. De bíróság elé sosem került. Az apja érte jött Texasból és sikeresen meggyőzte a törvény embereit, hogy jobb, ha fia a sebesüléséből odahaza, az ő őrizete alatt épül fel. És ha otthon marad, apja farmján, unalmas történetét senki sem írná tovább. De miután felépült, visszament Kansasba és csapos lett egy bárban, egy Newtonhoz közeli városkában. Nagy meglepetés nem érhette, amikor megtudta, hogy Mike McCluskie bátyja, Art, a városba érkezett, hogy leszámoljon vele.
Megkért egy Harding nevű helyi kiskereskedőt, egy köztiszteletben álló polgárt, hogy szervezze meg a párbajt. Vadnyugati marketing: a két férfi az üzlet előtt, városiak szeme láttára, húsz lépés távolságban, kezükben fegyverrel, felálltak egymással szemben és Harding, ahogy szokás volt, jelt adott. Anderson és Art McCluskie elkezdtek tüzelni egymásra, miközben forgolódtak, hogy elkerüljék a golyókat.
Anderson egyik karját találat érte; de nem azt, amelyikben a fegyvert tartotta. Andersont leverte a lábáról a lövedék, de visszalőtt és eltalálta Art állkapcsát. McCluskie nem adta fel, a düh és konoksága erősebb volt. Felhúzta pisztolya kakasát, és a lövedékekkel nem törődve megindult Anderson felé, aki még kettőt beleeresztett, mielőtt a másik meg tudta volna húzni a ravaszt. Ez egyik golyó Art McCluskie vállát találta el, a másik a felsőtestébe csapódott. Halálos sebet kapva bukott fel, közel Andersonhoz, de még sikerült egyszer tüzelnie. A lövedék belefúródott Anderson hasába, aki kétrét görnyedt a földön.
De McClauskie még nem végzett. Eldobta a pisztolyát és kést húzott elő. A jelenlévők rémülten hördültek fel, amikor véráztatta testét az utca porában elkezdte a texasi felé vonszolni.
Néhány polgár arra kérte Hardingot, vessen véget a rémes párbajnak, de a kisbolt tulajdonosa csak a fejét rázta. Addig akartak párbajozni, amíg egyikük halott nem marad, és pontosan ezen is iparkodnak, állította.
McCluskie eljutott Andersonig. Valahogy sikerült felnyomnia magát és a feje fölé emelte a kést. De mielőtt lesújtott volna, Anderson, aki eddig arca borulva feküdt, az oldalára fordult. Nála is kés volt. Utolsó erejével beledöfött McCluskie nyakába. A kegyelemdöfést kapott férfi előre zuhant és kése mélyen Anderson testébe hatolt. A két halott ellenfél ott maradt holtan, gyakorlatilag egymás karjában. Nem maradt más, akin bosszút lehetett volna állni. A Harding-féle vegyesbolt pedig bevonult a vadnyugat történelmébe.
